Kéknyelű szőlő származása:
ismeretlen, de valószínű a magyar eredete. 1956-ban kapott állami elismerést.
Kéknyelű szőlő érési ideje:
október első felében érik.
Kéknyelű szőlő előfordulása:
hazánkban alig termesztik, kizárólag a Badacsonyi borvidéken található.
Kéknyelű szőlő gyümölcse:
éretten fürtje közepes méretű, ágas, laza, a fürtkocsány középvastag, egyenletesen vastagodó, kékesvörös. A bogyója kicsi, gömbölyű, fehéreszöld, pontozott, feltűnően hamvas, sokmagvú, vastag héjú, kellemesen savas. A bogyókocsány középhosszú és középvastag, gyéren szemölcsös, a kocsánykorong harang alakú, a bogyóecset színtelen és rövid.
Kéknyelű szőlő hajtásrendszere:
tőkéje középerős, közepes számú és félmereven álló vesszőkkel. Vesszeje középvastag, görbe, lapított, lilásbarna, a csomónál sötétebb, pókhálós, feltűnően hamvas.
Kéknyelű szőlő termőképessége:
középerős növekedésű, későn fordul termőre, virágai rosszul termékenyülnek, emiatt kicsi a termőképessége. Kiválóan termékenyül a [Budai zöld szőlő]? és a Mézes szőlő virágporával.
Kéknyelű szőlő kártevői, betegségei:
a bogyók szürkerothadásra kevésbé hajlamosak, csak kimondottan esős vidéken rothadnak.
Kéknyelű szőlő hasonneve:
Blaustängler.
Kéknyelű szőlő bora:
jó évjáratokban finom illatú, és zamatú, rendkívül finom és elegáns savú, különleges minőségű. Testes, hosszú, emlékeztető bor. A fajta nemcsak szőlőként, hanem borként is hungaricum.