Királyleányka szőlő származása: 
erdélyi eredetű, feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka szőlő természetes keresztezéséből keletkezett Segesvár környékén, Dános községben. Németh Márton és Kriszten György találták meg 1961-ben Barabás községben és honosították Magyrországon. 1973-ban kapott állami minősítést.
Királyleányka szőlő érési ideje:
Október első felében szüretelhető.
Királyleányka szőlő gyümölcse:
fürtje éretten kicsi, vállas, tömött, a fürtkocsány középhosszú, egyenletesen vastagodó, középvastag, barnászöld, mintázatlan. A bogyó kicsi, gömbölyű, fehéreszüld, hamvas, vékony héjú, pontozott, alig hamvas, húsa puha.
Királyleányka szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erős növekedésű, közepes számú, elterülő vesszőkkel. Vesszeje középvastag, cikkcakkos, rövid ízközű, hengeres, sárgásbarna, a csomónál sötétebb, pókhálós, alig hamvas, barázdált és sima. Levele középnagy, szabálytalan alakú, alig karéjos. Karéjainak száma: 0 vagy 2-5.
Királyleányka szőlő termőképessége:
korán termőre fordul, jól termékenyül, közepes terméshozamú. Minőségi borszőlőfajta.
Királyleányka szőlő kártevői, betegségei:
Bogyópergésre nem hajlamos, bogyói rothadékonyak, gombás betegségekre, mint peronoszpóra és lisztharmat, fogékony.
Királyleányka szőlő hasonnevei:
Dánosi, Dánosi leányka, Dánosi sárga, Erdélyi sárga, Feteasca regale, Feteasca de Danes, Danesana, Königsast, Danesdörfer-Königsasr, Kiraileanka, Gelbena de Ardeal, Feteasca muscatnaia, Feteasca corolevscania.
Királyleányka szőlő bora:
zöldessárga, diszkréten muskotályra emlékeztető illatú, zamatban gazdag, finom savú, harmonikus, testes, minőségi bor.