Leányka szőlő származása:
Erdélyből származó magyar fajta. V.alemannica és a V.deliciosa közötti fajhibrid. 1956-ban kapott állami minősítést.
Leányka szőlő érési ideje:
október elején szüretelhető.
Leányka szőlő előfordulása:
Kárpát medence borvidékein, Egri és Mátraaljai borvikéken terjedt el.
Leányka szőlő gyümölcse:
fürtje éretten kicsi, vállas, tömött. A bogyója kicsi, gömbölyű, sárgászöld, pontozott, feltűnően hamvas, sokmagvú, lédús, íze közömbös, héja vékony és olvadó.
Leányka szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erőteljesen nő, sok és félmereven álló vesszőket hoz. Vesszeje vastag, kissé cikcakkos, világosbarna, a nódusznál sötétebb, csupasz, alig hamvas, enyhén barázdált, hengeres. Levele középnagy, olyan hosszú mint széles, mélyen tagolt, karéjainak száma 5. Felülete fényes, tapintása nem zsíros, sima, csupasz. Fonáka szőrösödő, erezete zöld, őszi színeződése sárga.
Leányka szőlő termőképessége:
bőtermő.
Leányka szőlő kártevői, betegségei:
Peronoszpórára és lisztharmatra érzékeny.
Leányka szőlő hasonnevei:
Fehér leányka, Leánka, Leányszőlő, Leányka szőlő, Lyán szőlő, Mädcentraube, Dievcenské Hrozno, Feteasca alba.
Leányka szőlő bora:
fajtajelleges és a nektárra emlékeztető illatú, zamatú, alkoholban gazdag, testes, lágy, igen finom bor. Leghíresebb az erdélyi (Küküllő menti) és az Egri leányka.