Nero szőlő származása: 
A Seyve-Villard 12375 E.2 és a [Gárdonyi Géza szőlő]? keresztezéséből 1965-ben Csizmazia D. József es Bereznai László állították elő. 1993-ban kapott állami minősítést.
Nero szőlő érési ideje:
szeptember elején érik.
Nero szőlő előfordulása:
főként házikertekben.
Nero szőlő gyümölcse:
fürtje éretten középnagy, vállas, közepesen tömött, a fürtkocsánya középhosszú, egyenletesen vastag, barnás zöld színű, szívós. A bogyója középnagy, megnyúlt gömbölyű, sötétkék, hamvas, vékony, de szívós héjú, ropogós húsú, lédús, finom ízű, a bogyókocsány hosszú, a bogyóecset rózsaszín. Különleges értéke a magas resveratrol tartalma.
Nero szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erőteljesen nő, vesszeje középbarna, egyenes, rövid vagy közepes ízközzel, a nódusznál sötétebb. Levele nagy, kerekded, karéjos, karéjainak száma 5, a csúcskaréj hegyesszögű. A levél felülete hullámos, sima, néha ráncos, sötétzöld, tompa, nem zsíros, fonákja az ereken szőrösödő. Erezete zöld, szövete puha, igen hajlékony, bőrszerű.
Nero szőlő kártevői, betegségei:
A szárazságot közepesen tűri. A magnéziumhiányra érzékeny, peronoszpórával szembeni ellenállása kiemelkedő, járványos években a lisztharmat megfertőzi. Bogyói alig vagy nem rothadnak.