Pozsonyi fehér szőlő származása:
ismeretlen, feltehetően hazánkban keletkezett természetes magonc. 1998-ban kapta meg az állami minősítést.
Pozsonyi fehér szőlő érési ideje:
október közepén szüretelhető.
Pozsonyi fehér szőlő előfordulása:
szórványosan az ország minden szőlővidékén megtalálható, de legnagyobb felületen a Duna-Tisza közi borvidéken termesztik.
Pozsonyi fehér szőlő gyümölcse:
fürtje éretten középnagy, vállas, nagyon tömör, fürtkocsányzata középvastag, szívós, a kocsánya egyenletesen vastag és hosszú. Bogyója kicsi, gömbölyű, sárgászöld, sűrűn és feketén pontozott, alig hamvas, héja középvastag, erős, szívós, húsa puha, lédús, íze jellegtelen.
Pozsonyi fehér szőlő hajtásrendszere:
tőkéje középerős növésű, közepes számú és félmereven álló vesszőkkel. Vesszeje vékony, hengeres, egyenes, világos dohánybarna, a szárcsomó sötétebb színű, részben mintázott, lilásan hamvas, enyhén barázdált, sötéten csíkozott. Levele középnagy, kerek, osztott-hasadt, karéjaunak száma 2-5. Felülete hullámos, világoszöld, szövete puha, nagyon hajlékony, alig fényes, tapintásra nem zsíros, pókhálós, sima hólyagos, fonáka szőrösödő és pókhálós. Erezete zöld. Lombszíne ősszel okkersárga.
Pozsonyi fehér szőlő termőképessége:
középerős növekedésű, korán termőre forduló, jól termékenyülő, nagy termőképességű, tőkéi elég rövid élettartamúak.
Pozsonyi fehér szőlő kártevői, betegségei:
a gombás betegségekre fogékony. A peronoszpórára érzékenyebb mint a lisztharmatra.
Pozsonyi fehér szőlő hasonnevei:
Czétényi, Czétényi fehér, Cétényi kadarka, Fehér dinka, Fehér kadarka, Fehér pozsonyi, Pozsonyi.
Pozsonyi fehér szőlő bora:
enyhén illatos és zamatos, vékony, eléggé savas, savai sajátos ízűek és kellemesek, inkább asztali bor.