Budai szőlő származása:
ismeretlen, valószínűleg régi magyar fajta. 1998 óta államilag elismert fajta.
Budai szőlő előfordulása:
Hazánkban terem, külföldön nem ismert fajta. Napjainkban újra felfedezett érték főként a Badacsonyi, Siófoki, Balaton környéki szőlőhegyeken.
Budai szőlő gyümölcse:
éretten középnagy vagy nagy méretű, vállas, tömött, kocsányzata középhosszú, középvastag, egyenletesen vastagodó és törékeny. Bogyópergésre nem hajlamos.
Budai szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erősen fejlődő, kevés számú és fél mereven álló vesszőkkel. Vesszői vastagok, egyenesek, simák, világos kávébarna színűek, alig hamvasak, lapítottak, enyhén barázdáltak, pókhálósak. Levelei közép nagyok, kerekek, szabályosan tagoltak, karéjainak száma 5, ritkán 2.
Budai szőlő termőképessége:
középerős növekedésű, korán termőre forduló, jól termékenyülő, nagy termőképességű.
Budai szőlő kártevői, betegségei:
peronoszpórára igen érzékeny, lisztharmatra kevésbé fogékony.
Budai szőlő hasonnevei:
Budai zöld, Zöld budai, Zöldfehér, Zöldszőlő.
Budai szőlő bora:
enyhén illatos, zamatos, kemény és markáns savú, legtöbbször zöldesfehér színű, asztali minőségű.