Csillam szőlő származása: 
A Seyve-Villard 12375 és Csaba gyöngye szőlő keresztezési kombinációból 1966-ban Kozma Pál nemesítette Szigetcsépen.
Csillam szőlő érési ideje:
szeptember harmadik felében érik.
Csillam szőlő előfordulása:
nagy termésbiztonsága es kellemes bora miatt elsősorban a sík vidéki borvidékeken szaporodott el.
Csillam szőlő gyümölcse:
Bogyója éretten középnagy, hengeres, de lehet vállas és ágas, tömött. A fürtkocsány középhosszú és közép vastag, mintázatlan, zöld és enyhén bronzos. Bogyója kicsi, gömbölyű, héja sárgászöld, hamvas, napos oldalán túlérve halványbarnás, vékony, rágós, húsa lédús és semleges, kissé nyálkás. A bogyókocsány rövid, közép vastag, kissé szemölcsös, a kocsánykorong harang alakú, a bogyóecset középhosszú.
Csillam szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erős növésű, vesszője egyenes, félmereven álló, csupasz, középvastag, sötétbarna, hosszú ízközű, hengeres. Levele középnagy, szabálytalan alakú, alig tagolt, olyan széles, mint hosszú. Levélfelülete homorú, fűzöld, szövete vékony, kemény és merev, tompa fényű, tapintása nem zsíros, sima-hólyagos és néha a fő erek mentén ráncos, csupasz, erezete zöld. Őszi lombszíne citromsárga.
Csillam szőlő kártevői, betegségei:
Bogyói kevésbé rothadnak. Peronoszpórával szemben kiválóan, lisztharmattal szemben közepesen ellenálló. A szőlőorbáncra érzékeny.
Csillam szőlő bora:
Sárgászöld színű, kellemes illatú, finom savú, s a jellegzetes savgerincére építkező, harmonikus fehérbor.