Ezerfürtű szőlő származása:
A Hárslevelű szőlő és [Piros tramini szőlő]? keresztezési kombinációjából állította elő 1950-ben Kurucz András. 1973-ban állami minősítést kapott.
Ezerfürtű szőlő érési ideje:
szeptember második dekádjában érik.
Ezerfürtű szőlő előfordulása:
főként gyöngyös környékén, a Szekszárdi borvidéken és az Alföldön terjedt el. Szaporítása csökkenő tendenciát mutat az utóbbi években.
Ezerfürtű szőlő gyümölcse:
fürtje éretten középnagy, vállas, tömött, a fürtkocsány vastag, fásodó, erős. A bogyója kicsi, gömbölyű, hamvas, héja zöldessárga, vastag, jellemző a bibepont, húsa lédús, édes, finom savú.
Ezerfürtű szőlő hajtásrendszere:
tőkéje igen erős növésű, vesszője egyenes, mereven álló, hosszú, vastag, középhosszú íz közű, törékeny, sárgásbarna, a nódusznál sötétebb. Levele nagy, széles, kerekded, tagolt, de olykor a Hárslevelű szőlőhöz hasonlóan tagolatlan. Szövete vastag, felülete sima és hólyagos, fűzöld, fényes, zsíros tapintású, fonáka az ereken szőrösödő és molyhos, erezete zöld, töve olykor vörös. Őszi lombszíne sárga.
Ezerfürtű szőlő kártevői, betegségei:
rothadásra mérsékelten hajlamos, a szőlő vegetatív részeit károsító gombás betegségekre érzékeny. Permetezni kell.
Ezerfürtű szőlő bora:
sárgás színű, alkoholban gazdag, mézédes illatú, testes, elegánsan csurgó, kissé lágy karakterű fehérbor.