Izabella szőlő származása:
A V. labrusca termesztésbevett fajtájának tekinthető. Buch és Meissmer állította elő 1816-ban Dél-Karolinában.
Izabella szőlő érési ideje:
Szeptember végén, október elején érik.
Izabella szőlő előfordulása:
Házak melletti lugasokban itt-ott még ma is fellelhető az Eperszőlő néven is ismert [Kék izabella szőlő]?. Piros és fehér bogyójú fajtái gyűjteményes értékűek.
Izabella szőlő gyümölcse:
Fürtje kicsi, rövid, laza. Bogyói középnagyok, megnyúlt gömbölyűek, vöröseskék színűek, hamvasak. Húsa nyálkás, erősen labruscaízű.
Izabella szőlő felhasználása:
Egyesek étkezési szőlőként is kedvelik.
Izabella szőlő hajtásrendszere:
Tőkéje erős növekedésű. Levele középnagy, jellegzetesen 3 karéjú, vállöble nyitott. Felülete erősen hólyagos, szövete vastag, széle csipkés. Kacsképződése folytonos.
Izabella szőlő termőképessége:
Közepesen, de egyenlőtlenül terem.
Izabella szőlő kártevői, betegségei:
Gombás betegségekkel szemben ellenálló, a téli fagyot is jól bírja, filoxératűrése gyenge.
Izabella szőlő bora:
Bora silány minőségű, világos színű, átható labrusca illatú és ízű.