Juhfark szőlő származása:
magyar eredetű fajtának tartják. Külföldön ezt a fajtát csak a Kárpát- medencében ismerik. 1997-ben kapott állami minősítést.
Juhfark szőlő előfordulása:
Somló, Écs, Fenyő, Kisbarát, Nyúl, Ménfőcsanak, Zánka, Köveskál.
Juhfark szőlő gyümölcse:
éretten középnagy vagy nagy méretű, tömött, kocsányzata barnászöld, csupasz, mintázatlan. A bogyó zöld színű, nem színváltó, gyéren pontozott, középnagy, gömbölyű, fehéressárga, a napos oldalán rozsdásodó, pontozott, feltűnően hamvas. Héja vékony, tartós, húsa puha és lédús, íze közömbös.
Juhfark szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erős, sok számú és elterülő vesszőket nevel. Vesszeje középvastag, hengeres, fakószalmasárga, a szártagnál sötétebb, sima, csíkos, csupasz, alig hamvas, rövid ízközű, feketén pontozott. Levele nagy, határozatlan alakú, karéjos, karéjainak száma 2-5. A levéllemez felülete hullámos, fűzöld, sima vagy sima hólyagos, pókhálós, fonákja szőrösödő és pókhálós, erezete zöld. Őszi lombszíne sárga.
Juhfark szőlő termőképessége:
középkorán termőre fordul, jól termékenyül, nagy termőképességű, hosszú termőszakaszú és élettartamú.
Juhfark szőlő kártevői, betegségei:
Bogyópergésre nem hajlamos, a gombás betegségekre érzékeny, bogyói rothadékonyak.
Juhfark szőlő hasonnevei:
Bácsó, Bárányfarkú, Budai góhér, Durbancs, Durbants, Fehér boros, Fehér kadarka, Fehérszőlő, Hosszúnyelű, Ifark, Ihfark, Ihfarkú, Juhfarkú, Keserű, Lämmerschwanz, Mustafer, Mohácsi, Nyárhajú, Nyárhéjú, Pápai, Rókafark, Sárga boros, Sárfehér, Szeplős, Tarpai, Tokayer, Langer weisser, Oveji rep, Schweifler.
Juhfark szőlő bora:
finom illatú, zamatban gazdag, legtöbbször tüzes és harmonikus, kemény, de finom savú, zöldesfehér színű asztali bor. A borminőség évjárat függvénye.