Medina szőlő származása:
a Seyve-Villard 12286 E.1 és Medoc noir keresztezésével 1959-ben Csizmazia D. József és Bereznai László állították elő Egerben. 1984-ben kapott állami minősítést.
Medina szőlő érési ideje:
szeptember közepén érik.
Medina szőlő gyümölcse:
fürtje éretten vállas, néha hengeres, középnagy, tömött, a fürtkocsány középhosszú, vöröseszöld, egyenletesen vastag és szívós. Bogyója kicsi, gömbölyű, sötétkék színű, hamvas, héja vékony, szívós, húsa lédús, fűszeresen muskotályos, a bogyóecset középhosszú, piros.
Medina szőlő hajtásrendszere:
tőkéje középerős növekedésű, vesszeje egyenes, félmereven álló, világosbarna, a nódusznál sötétebb, rövid ízközű, mintázatlan, sima. Levele középnagy, ötszögletű. széles, karéjos, változatosan tagolt. Felülete hullámos, sima, fűzöld, kopasz, a fonákán kissé szőrösödő, szövete puha, hajlékony, nehezen szakadó tapintása nem zsíros, felülete nem fényes, erezete vöröses. Őszi lombszíne okkersárga pirosas foltokkal.
Medina szőlő termőképessége:
rügyei termékenyek, virágai jól termékenyülnek, kiegyenlítetten terem.
Medina szőlő kártevői, betegségei:
bogyói nem vagy alig rothadnak. Peronoszpórával és lisztharmattal szemben érzékeny.
Medina szőlő hasonnevei:
Médea
Medina szőlő bora:
lilásvörös színű, illata különlegesen fűszeres, olykor muskotályra emlékeztető, testes, finom savú, de könnyen lágyuló vörösbor. Muskotályos jellege miatt nem mindig kedvelt. Rosé bora elegáns, finom, ízben gazdag, harmonikus.