Rubintos szőlő származása:
a Kékfrankos szőlő és a Kadarka szőlő keresztezési kombinációból származik, 1951-ben állította elő Kozma Pál és Tusnádi József. 1980 óta államilag minősített.
Rubintos szőlő érési ideje:
szeptember végén érik.
Rubintos szőlő előfordulása:
déli, védett fekvésű hegyvidéki borvidékek értékes fajtája. A tápdús, humuszban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokat kedveli.
Rubintos szőlő gyümölcse:
fürtje éretten középnagy, vállas, olykor szárnyas, széles, közepesen tömött, a fürtkocsánya zöld, kissé barnás, egyenletesen vastagodó, törékeny, középhosszú. Bogyója kicsi, lapított, gömbölyű, héja sötétkék, igen hamvas, vékony, mintázatlan, középvastag, húsa lédús, leve világospiros, semleges ízű, kevés magvú.
Rubintos szőlő hajtásrendszere:
tőkéje középerős növésű, vesszeje kevés számú, egyenes, csupasz, sötétbarna, a nódusz sötétebb az internódiumnál, pontozott és csíkos, alig hamvas, érdes, középhosszú ízközű, vastag. A levélripacs nagy és kiemelkedő, levele középnagy, a Kékfrankos szőlőhöz hasonló, ötszögletű, szinte tagolatlan. Felülete homorú, sötétzöld, szövete elég vastag és szívós, részben fényes, zsíros tapintású, hullámos, sima-hólyagos, csupasz, fonáka serteszőrös, erezete zöld, csak a töve vörös. Őszi lombszíne sötét borvörös.
Rubintos szőlő kártevői, betegségei:
bogyói ritkán rothadnak, fürtjei hajlamosak a kocsánybénulásra.
Rubintos szőlő bora:
rubinvörös, mély és intenzív színű, csersavakban és fűszeres zamatban gazdag, kemény vörösbor. Érlelés után finom, harmonikus, bársonyos és kerek bor nyerhető.