Turán szőlő származása:
a Bikavér (Teinturier és Kadarka szőlő) és [Gárdonyi Géza szőlő]? (Medoc noir és Csaba gyöngye szőlő) keresztezéséből állította elő 1964-ben Egerben Csizmadia D. József és Bereznai László. 1985 óta államilag minősített.
Turán szőlő érési ideje:
szeptember elején érik.
Turán szőlő előfordulása:
fagymentes helyen és hegyvidéken, a déli lejtőkön termeszthető biztonsággal. Kedveli a mély rétegű és jó vízgazdálkodású talajokat.
Turán szőlő gyümölcse:
fürtje éretten középnagy, vállas, tömött, keskeny, a fürtkocsány az íznél feltűnően vastag, rövid, vékony, a bogyók száma 120-nál nem több. A bogyója kicsi, gömbölyű, feketébe hajló, hamvas, pontozott, vékony héjú, lédús, édes, fanyar savú, színanyagban igen gazdag (festő levű).
Turán szőlő hajtásrendszere:
tőkéje középerősen nő, vesszeje félmereven álló, egyenes, középvastag, középhosszú ízközű, vörösesbarna, elterülő. Levele középnagy, kerek, tagolt, hosszabb, mint széles, karéjainak száma 5. Felülete hullámos, hólyagos, olykor ráncos, fonáka pókhálós, és az ereken serteszőrök, a zöld színe enyhén vöröses, szövete puha, igen hajlékony, nehezen szakadó, nem zsíros tapintású, nem fényes, erezete részben vörös. Ősszel sárga alapon pirosra színeződik.
Turán szőlő kártevői, betegségei:
a szárazságot közepesen tűri. A gombás betegségek (peronoszpóra, lisztharmat, szőlőorbánc) megtámadják, ezért gondos növényvédelemre szorul.
Turán szőlő hasonnevei:
Agria
Turán szőlő bora:
festő, mély színű, finom savú, értékes házasítási anyag. Inkább festő, mint önálló vörösbor.