Zengő szőlő származása:
az Ezerjó szőlő és a Bouvier szőlő keresztezési kombinációjával állította elő 1951-ben Király Ferenc. 1985-ben államilag minősítették.
Zengő szőlő érési ideje:
szepetember elején érik. (szeptember 10-20 között)
Zengő szőlő előfordulása:
hegyvidéken termeszthető biztonságosan. Talajra különösebben nem igényes. A széljárta helyek előnyösek lehetnek a rothadás csökkentésére.
Zengő szőlő gyümölcse:
fürtje éretten középnagy, vállas, tömött, a fürtkocsánya középhosszú, középvastag. Bogyója középnagy, gömbölyű, zöldessárga, hamvas, héja vékony, húsa puha, lédús, íze finom savú, a bogyókocsány középhosszú és vékony.
Zengő szőlő hajtásrendszere:
tőkéje erős növekedésű, vesszeje egyenes, mereven álló, közepes számú, középvastag, középhosszú ízközű, lapított, középbarna. Levele nagy, kerek, alig tagolt, fűzöld, szövete puha, vékony, könnyen szakadó. Felülete sima-hólyagos, tapintása nem zsíros, fonáka pókhálós, az erek gyéren serteszőrösök, erezete zöld, ritkán a főerek töve vörös. Őszi lombszíne okkersárga.
Zengő szőlő kártevői, betegségei:
bogyói kissé rothadnak a kedvezőtlen évjáratokban. Peronoszpórára, lisztharmatra érzékeny. Gondos növényvédelmet kíván.
Zengő szőlő bora:
színe zöldes árnyalatú, fehéresen csillogó, sajátos és kellemes illatú. Finom savakban és ízekben gazdag, amelyek határozott és egyéni jellegét adják a bornak.